Te is érezted már ezt? Belenézel a szekrényedbe, tele van ruhával, de mégsem tudsz egy igazán ütős, veled harmonizáló szettet összeállítani? Ez azért fordulhat elő, mert impulzívan vásárolsz, nem a színtípusodnak megfelelő ruhákat választasz. Azért, hogy elkerüld azt az érzést, hogy „nincs egy rongyom sem”, kezdd el kiválogatni a ruháidat, szabadulj meg a feleslegtől. Most néhány tippet osztok meg veled arról, hogyan csináld.
A selejtezést azért érdemes a ruhákkal kezdeni, mert nincs hozzájuk erős érzelmi kötődés. Itt javasolt az, hogy kategóriánként fogj hozzá. Ez azt jelenti, hogy minden ruhát szedj össze a lakásból és rakd a szoba közepére (amit a közös gardróbrendezéskor is teszünk), és egyenként vizsgáld meg a hozzátartozó érzelmeidet.
Tedd fel a következő kérdéseket magadnak: Örömet okoz? Milyen érzéssel tölt el téged? Szívesen hordod azt, vagy csak megszokásból? Mikor volt rajtad utoljára? Akarod még viselni? Egyáltalán jó még rád, vagy arra vársz, hogy egyszer újra hordhasd, ami esetleg sosem jön el (vagy ha igen, akkor az adott ruhadarab addigra már kimegy a divatból)? Csak azért tartogatod, mert valakitől kaptad, és nem szeretnéd megbántani a megajándékozót? Ezeket mind vedd figyelembe a döntésednél!
Mivel annyi minden tartozik a ruhákhoz, én javaslom az alkategóriánkénti selejtezést. Pl. blúzok, fehérneműk, zoknik, pulcsik, nadrágok, szoknyák, kabátok, hálóruhák, ingek, öltönyök stb… Meg fogsz lepődni, hogy olyan rég elfelejtett cuccokat találsz majd, amiket esetleg már évek óta nem is viseltél, és csodálkozva fogod látni, hogy mennyi ruhád van! És akkor nyugodtan elfelejtheted a „nincs egy rongyom sem” mondást. 😛
TILOS mackóvá avanzsálni az elnyűtt, megfakult, elhasználódott holmikat! Ugyanis ezek lehúznak, nem töltenek fel energiával. Természetesen olyan munkához (amiről tudod, hogy kosszal jár), őrizz meg belőle egy párat, de más célra nem javaslom. Add meg magadnak és a családodnak a tiszteletet azzal is, hogy szép ruhákban jársz otthon is.
Azokat amiktől elköszöntél, tedd külön (később eldöntheted a sorsukat: eladod, elajándékozod, jótékonyságra ajánlod fel, vagy csak egyszerűen kidobod), és a megmaradt ruháknak találd meg a helyüket, ahogy számodra a legpraktikusabb. A lényeg az, hogy rendszert vigyél a visszapakolásba. Egy helyre kerüljenek az egyes kategóriákba tartozók, így nem fog gondot okozni később a rend megtartása, mert mindig tudod, hogy mit hol találsz meg és hova tegyél vissza. Sőt késztetést fogsz érezni arra, hogy használat után mindent rakj vissza azonnal a helyére, és akkor nem fog elmenni az értékes időd a keresgélésre, amit számodra fontosabb dologra is fordíthatsz.
Ha esetleg később kiderül, hogy valaminek mégsem jó helyet találtál, abból sincs semmi gond, változtass! Hiszen mindennél fontosabb az, hogy jól érezd magad az otthonodban. Minél előrébb vagy a rendrakással, annál nagyobb rutinnal fogod megoldani, hogy mit hova tegyél.
Konmari a dobozokban való tárolást részesíti előnyben, a saját hajtogatási technikájával együtt, de nekem nem mindennél vált be. Voltak olyan pólók, amelyek összegyűrődtek, vagy pl. amikor valamit kivettem közülük, akkor borultak a ruhák. Így dobozok helyett, plusz polc (megjegyzem, olcsóbb is volt, mintha új dobozokat vásároltam volna) berakásával alakítottam ki az új rendet, természetesen erőteljes szelektálás után.
A nadrágokat, farmer szoknyákat a hagyományos módon hajtogatom, külön csoportokra bontva, a színeket is figyelembe véve rakom őket egymásra. Az övek és a fürdőruhák tárolására tökéletesen beváltak a papírdobozok, így már nincs össze-visszaság.
A zoknikat még a nagy rendrakásom előtt kezdtem el anyagkímélő módon hajtogatni. Előtte gombócokban tároltam őket, de nem igazán volt praktikus (sohasem volt rendben), ráadásul nem is tett jót az anyagnak, hiszen a gumis rész hamarabb kinyúlt így. Az alsóneműimet is a gyerekkoromban tanult formában tettem a polcra régebben, de a kosárkás pakolás itt sokkal praktikusabb, hiszen könnyen átláthatók és kivehetők. A melltartók is most már kényelmes elhelyezést kaptak, és így várják, hogy használatba vegyem őket. Így köszönöm meg nekik, hogy szolgálnak engem (amit lehet, hogy furcsának tartasz), de tényleg így gondolom. 🙂 Megadom nekik és magamnak is a tiszteletet, hiszen a bőrömmel érintkeznek, és hatással vannak rám. Azt például el sem tudnám képzelni, hogy nylonzacskóban legyenek bedobálva a szekrényben.
Az ún. játszós ruháim, valamint a hétköznapi pólóim szintén külön-külön szekrényrészt kaptak, és persze plusz polcokat. Mivel csoportosítva pakoltam be őket is, sokkal letisztultabb, rendezettebb lett a hatás és engem is jó érzés tölt el, amikor benyúlok a szekrénybe valamiért.
Ha Te is szeretnéd, hogy átlátható és tartós rend legyen a gardróbodban (amit a későbbiekben kevés időráfordítással fent is tudsz tartani egyedül), de nem tudod, hogyan is fogj hozzá, akkor bátran írj nekem! 🙂
Addig is amíg találkozunk, színes és stílusos napokat kívánok!
