A brandépítés nem oltár, hogy feláldozd magad – az önazonosság luxusa
Ha régóta vagy az üzleti életben, akkor jó néhány fejlődési fázison ment már át a vállalkozásod és Te is.
Az első 10 évben nem is szerepelt az arcom a saját honlapomon, egyébként sem szeretem, ha fotóznak. Ma a szelfik, sztorik és werkfotók világában viszont azt mondják, aki nem halad lemarad. Vagy beállunk a sorba, vagy elrohan mellettünk a vállalkozói világ.
Viszont én nem vagyok az a „sorba beállós” típus. Amivel nem tudok azonosulni, ami nem egyezik az értékrendemmel azt nem vagyok hajlandó beengedni az életembe. Akkor sem, ha körülöttem mindenki azt az „egy követ fújja”. Viszont éreztem, az online megjelenéssel -egy általam is vállalható szintig-, muszáj lesz barátságot kötnöm.
Amikor egy feladat igényli, hónapokat készülök egy dekoros fotózásra, heteket egy előadásomra, napokat egy Youtube videóra. Bármi, ami összefügg a dekorációval, azt szívvel-lélekkel teszem. A hivatásom az egyik, amit nem tudok fél gőzzel csinálni! Minden helyszínből ki akarom hozni a legjobbat. Ezeket persze lelkesen posztolom is.
De magamról, a magánéletemről nagyon minimálisat teszek csak közzé…mert a cégem sztorijában a dekoráció az igazi főszereplő, nem én. Viszont azt is be kellett látnom, a virtuális világban igen is kíváncsiak rám! Ma már a megrendelők tudni akarják, ki az akinek a pénzüket adják, ki az ember a cég lógója mögött? Így lassan nem csak a nevem, az arcom is része lett a brandemnek. Néhány profi kép korábban is készült rólam, de azt éreztem itt az ideje, hogy végre saját „üzletasszonyos” portfólióm legyen!
Belevágtam, de rettentően izgultam! Mit nekem komfortzóna átlépés…ez a helyzet messze túlvitt a pánikzónám határán is!
De túléltem! Sőt! Meglepő módon még élveztem is!
Hogy miért?
Mert nem voltak „elvadult” ruhák, amelyek jelmezként álltak volna rajtam. Helyettük Vica segített megtalálni a nekem legmegfelelőbb színű és fazonú ruhadarabokat. Az általa készített smink pedig tökéletesen megfelelt a személyiségemnek.
Nem voltak nyakatekert pózok, amelyek bár másoknak jól állnak, de én nem tudtam volna velük azonosulni. Helyette Joe türelemmel megvárta, amíg magamra találok a reflektorok előtt. Folyamatos instrukcióival pedig a legjobbat hozta ki az adottságaimból.
Izgalmas és tanulságos néhány óra volt ez a fotózás!
Egyrészt megtapasztaltam, hogy nem is olyan rémisztő kilépni a reflektorfénybe. A sok-sok háttérszerep után kifejezetten jól esett, hogy végre én voltam a főszereplő.
Másrészt rájöttem, a brandépítés nem oltár, ahol fel kellene áldozni magunkat. Nem kell feltétlenül megváltoznunk ahhoz, hogy „jó képek” készüljenek rólunk.
Úgyis ki lehet hozni belőlünk a legjobbat, hogy közben hagynak önmagunk lenni!
Ez az önazonosság luxusa…amit Te is megérdemelsz!
Fazekas Lívia a Lili Dekor és a Menyasszony a létrán program megálmodója
Addig is amíg találkozunk, színes és stílusos napokat kívánok!
